1x21 Ki a hibás?

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.

Igen, tudom, most elmondtok mindennek, hogy megint szakítás és csalódás van a történetben....

De nyugi! 

Nem lesz így sokáig...

Ez a rész kicsit idézetesebb lett. (már ha van ilyen szó :P )

A következő részben, nem lesz, se Logan, se Niall, de helyette lesz Justin Bieber ;)))

Remélem tetszik a rész!

Jó olvasást! :*

Várom a komikat! <33

*4 hónappal később*

-Nathan, nem hiszem el, hogy ilyen hülye vagy! – kiabáltam vele.

-Én vagyok a hülye??? Te nem hallgatsz végig!!!

-Hogy nem hallgatlak végig? Nem, hogy én már én legyek a hibás, azért amit te tettél!!!

-Mert mit tettem???

-Te randizgattál a hátam mögött Dionne-nal!! – üvöltöttem le a fejét.

-Jaj, mit ha te egy kis angyalka lennél! Nem én csókolóztam minden egyes fiúval, aki szembe jött velem!

-Hihetetlen vagy Nathan – mondtam normális hangnembe – film kedvéért csókolóztam azokkal a srácokkal. Ezt megérthetnéd. De ezek szerint neked csak ennyit számít a hűség, hogy csókolózok valakivel, amit nem igazán akarok megtenni, mert téged szeretlek. De te egyből félre érted a dolgokat és futsz az exedhez…

-Tudod mit – elkezdte el, mondani Ő is normális hangnemben – nem fogok veled vitázni. Ott az ajtó el lehet menni és vége van az egésznek.

-Oké… Akkor szia. 

Hogy, hogyan is alakult ki ez a vita??? Hosszú történet, de kezdjünk is bele!

Ugye a kórházban kibékültünk Nathan-nel, majd elutaztunk Svájcba. Amikor visszajöttünk Los Angelesbe, felajánlottak egy sorozat szerepet, amit boldogan elvállaltam. Romantikus sorozat, aminek én lettem a főszereplője. A romantikából persze nem hiányozhatnak a csókok se, így akaratom ellenére is meg kellett csókolnom az adott srácot/srácokat. Nathan-nek nem igazán tetszett a dolog. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy én őt szeretem és sose csalnám meg és ezek a csókok nem jelentenek nekem semmit. De nem értette meg. Inkább elutazott Londonba, ahol találkoztak a volt barátnőjével, Dionne Bromfield-del és elkezdtek randizgatni. Hogy, honnét tudtam meg, hogy találkozgatnak?? Tom elmondta. És tessék! Itt volt a veszekedés, aminek se eleje, se vége. Ja, de még is van vége! A szakítás… És, hogy most kihez menjek kiönteni a szívemet? Tom? Ő kizárva, mert akármilyen jó barát, Nathan-t fogja védeni. Logan is kihúzva, mert turnén vannak a világ másik felébe. Na és kimaradt, hát Niall!!! Úgy is itt van a One Direction L.A.-be, kis pihenőre, elmegyek hozzájuk és vigasztalódom Niall vállán. 

-Istenem Niall!!! Most ilyenkor mit csináljon ez ember? – kértem tőle tanácsot.

-Fogalmam sincs. Mondanám azt, hogy bocsássatok meg….

-Kérlek csak ezt nem mondd! – szakítottam félbe és az arcomat a tenyerembe tettem.

-Figyelj – vette el a kezemet, hogy a szemembe tudjon nézni – úgy is találsz majd jobbat, aki jobban szereted és te is őt…

-Na jó Niall! Elég lesz, köszi! Inkább hozz fagyit és nézzünk agymenőket – terültem ki az ágyon.

-Nathan szemszöge-

Nem akartam szakítani, de talán így lesz a legjobb. Az állandó veszekedések kiakasztanak. Tudom, én is hibás vagyok. Sőt, így belegondolva csak én vagyok a hibás. De nem tehet róla, hogy féltékeny vagyok és elmenekülök a probléma elől…. Remélem jó döntés volt. Ha nem, akkor megint koppantam egyet és a zenébe temetkezek és jó dalok születnek az én sérelmeimből…

Napló bejegyzés

2013.05.15.

,,Sokszor elgondolkozom van-e esélyünk ennyi év után egymásra találni. Elfelejteni minden rosszat és új életet kezdeni, együtt. Néha elhiszem. Néha nem marem. Olyan káosz van legbelül, hogy nem tudom lesz-e még rend bennem. Ha ez más valakivel történik meg, csak ülnék, amíg mesél és miután befejezi, annyit mondanék, hogy nem létezik ilyen földi pokol. És mégis…

Újra beleültem a hullámvasútba és csak verem a fejem a kapaszkodóba, hogy megint ugyan itt vagyok. Veled lenni olya, mintha eső után kisütne a nap.. mintha minden kérdésemre te lennél a válasz. Egyszerre viszel az égbe s rántasz a mélybe, attól függően, együtt vagyunk vagy külön. Tudom, hogy nem most van a mi időnk, de nehéz várni. Látszólag nem történik semmi. De ez csak illúzió, mert belül, a felszín alatt kimondva – kimondatlanul kavarog ezernyi érzés.

Nem érti senki s néha én sem értem, miért nem tudunk tovább lépni. Miért ragaszkodunk ahhoz, ami ennyire tud fájni?

Mert fáj. Minden pillanat, amit nélküled töltöttem. Fájt minden választás, amikor nem egymást választottuk. Voltak ideálisabb körülmények, mégis elindultunk egy másik úton. Elindultunk, hogy újra visszatérjünk. És néha megkérdezem mikor lesz az a perc, amikor elfogadjuk és el hisszük, hogy létezik azaz erős vonzalom, ami felett nincs hatalmunk? El hisszük, hogy valahogy a szívünk felismeri egymást, ahogy mindig felismerte. És megadjuk egymásnak azt az esélyt, amit az első pillanattól megérdemeltünk. A lehetőséget, ami minden találkozásunkban kimondva – kimondatlanul rejlett. Ennél több nem kell. Nekünk nem. És ez lesz az a hely, az az idő, amit megteremtünk magunknak. Nem biztos, hogy az tökéletes, de a miénk lesz. Nem fog semmi számítani. Leomlanak a falak. És akkor kell meghoznunk egy másik döntést. Meg tanulunk élni egymásért vagy egymás nélkül.”

-Gabriella szemszöge-

,, Ha kitéphetném a szívemet, hogy többé ne érezzek, néha megtenném... De szeretném hinni, hogy a rosszat a jó felül tudja írni. Hogy a fájdalom, ami olykor összetör, térdre kényszerít- idővel a feledés homályába merül. Mert ha nincs szívem, ami dobogjon, nem marad semmim. Nem leszek több, mint egy váza, amibe sosem kerül virág. Egy papírlap, amire senki sem ír...
Hát kénytelen vagyok vállalni a kockázatot. Szeretni tiszta szívből, álmokat álmodni s várni, hogy valósággá forrjanak össze. Mert élni, igazán élni, néha a legnehezebb dolog. De ég bennem a remény kiolthatatlanul, hogy minden napnak megvan a különlegessége. A maga kis csodája. Az üzenete. Hogy nap-nap után találkozok valakivel, aki megtanít valamire. Magamról.
Akkor is, ha ennek a tudásnak az ára könny és fájdalom.”