*2 nap
múlva, éjjel*
Iszonyatos
hasfájásra ébredtem fel az éj közepén. Tudtam, hogy ez semmi jót nem jelenthet.
Nagy nehezen felkeltem az ágyból és átmentem Nathan szobájába. Azért vagyunk
külön szobában, mert még mindig nem békültünk ki és így nem tudnék mellette
aludni.
-Nathan –
keltegettem – ébredj. Be kell vinned a kórházba.
-Hm? Mennyi
az idő? – ébredezett – Mi történt?
-Szörnyen
fáj a hasam. Kórházba kell vinned – fogtam a hasamat.
-Jó oké –
pattant ki az ágyból – öltözz fel, addig én is felöltözök és megyünk.
-Oké – ezzel
kimentem a szobából.
Felöltöztem
nem nagy sikerekkel, de 10 perc után kész lettem. Addigra már Nathan is
felöltözött és a garázsból kijárt a kocsival. Segített lemenni a lépcsőn,
beültünk az autóba és 10 perc alatt ott voltunk a kórházban.
Egy orvos
megvizsgált, ami nem tartott sokáig és közölte a tényeket. Nathannel megfogtuk
egymás kezét és hallgattuk az orvost. ’Ön elvetélt’, a mondat hallatán síró
görcsöt kaptam. Nathan próbált vigasztalni, de nem ment neki. Nagyon nagy
trauma ez, hogy van benned egy élet, akár szeretted volna, akár nem, de akarod,
hogy már meg legyen és nagyon kevés idő után pedig elveszíted. Nem tudom mennyi
ideig sírtam Nathan vállán, de sikerült megnyugodnom. Levetettem a kórházi
ruhát és felvettem a sajátomat, majd haza autókáztunk. Nathannel aludtam. Nem
bírtam most egyedül lenni. Lehet, hogy olyat tettem volna, ami az én vesztemet
is okozná.
Reggel olyan
10 órakor keltem, nem volt mellettem senki. Lebaktattam a konyhába, ahol Naret
és Kelseyt találtam, megkérdeztem tőlük, hogy hol vannak a fiúk, mire
elmondták, hogy reggeli műsorba kellett menniük.
Visszamentem
a szobámba, összeszedtem a holmimat és hazamentem.
-Nathan
szemszöge-
Ma nem
igazán voltam a toppon, amit a fiúk is észrevettek, de nem akartam elmondani
neki, hogy mi történt az éjjel, mert még én is alig tudom felfogni a dolgokat.
Hihetetlen. Fáj is, de közben örülök is neki. Ez egy kicsit durva, hogy örülök
neki, de legalább nem lesz felhajtás, és s másnapi újságokban mi szerepelünk
azzal a címmel, hogy ’Nathan Sykes megcsalta Gabriella Swant és most meg
kiderült, hogy gyereket várnak’. ..
Reggeli
műsor után egyből haza mentünk. A házban Gabit kerestem, de nem találtam.
-Lányok, hol
van Gabi? – kérdeztem aggódva Kelstől és Naretól.
-Haza ment –
mondták félvállról.
-Micsoda? –
kérdeztem egy kicsit hangosabban és nyomatékosabban.
-Azt mondta,
hogy haza ugrik és majd jön.
-Ahhhjjj,
mért hagytátok, hogy elmenjen egyedül??? – indult az ajtó fele.
-Nathan!!!
Mi a baj? – szóltak utánam a többiek, de ki mit se hall, mentem céltudatosan.
Beültem a
kocsiba és 100-zal, ha mentem és meg se álltam Gabi házáig. Bementem a kapun,
kipattantam a kocsiból és kopogtattam az ajtón. Gabi nyitott ajtót, de meglátva
be is csapta azt. Kinyitottam én és bementem a házba.
-Gabi, beszéljük
meg! – kérleltem.
-Nathan,
nincs miről beszélnünk – állt meg előttem karba tett kézzel – Azért maradtam
nálad, mert gyerekünk lett volna, de most már nem lesz és így nem is kell ott
maradnom nálad.
-Figyelj,
megértelek, hogy nehéz neked és nehéz is lesz feldolgozni, de hidd el,
amennyire a te gyereked volt, úgy az én gyerekem is volt. Szerinted nekem nem
fáj? Elhagy a szerelmem, majd azt hitem, azért jön vissza hozzám, hogy meg
tudott bocsájtani, de erre bejelenti, hogy gyerekünk lesz és még azt is
elvesztettem.
-Nathan,
kérlek, most menj el – elfordította a fejét és már a sírás határán állt, ahogy
én is.
Nem tudtam
mit mondani, így ahogy kérte, elment. Beültem a kocsiba és haza vezettem. A
házunk előtt megálltam és bámultam magam elé, majd kitört belőlem a sírás. Nem
tudom mennyi ideig sírhattam, csak annyit vettem észre, hogy nyitódik a kocsi
ajtó és Jay szólt valamit és kisegített szállni az autóból.
Depressziós
lettem… Bezárkoztam… Senkivel se akarok beszélgetni. Enni se igazán tudok.
Fogyhattam talán 5 kilót vagy többet. Koncerteken se vagyok a régi a többiről
meg inkább ne is beszéljünk… Soha se szenvedtem ennyit egy lány miatt…
Az egyik nap
már kést vettem a kezembe és gondolkoztam, hogy melyik csuklómon vágjam fel az
ereimet, de persze nem mertem megtenni… Azóta se megyek kés közelébe… Van pár
jó pillanatom, de abban a pillanatban újra szomorú leszek.
-Gabriella
szemszöge-
Molly
szabadságra küldött és ezért, úgy döntöttem, hogy új fejezetet nyitok az
életembe. Először is a fodrásznál kezdtem. Barna hajam lett. Túl sokáig voltam
szőke… szinte születésem óta… Sose mertem kipróbálni a hajfestést, de úgy
döntöttem, hogy kockáztatok és elég jó lett az eredmény. Feliratkoztam egy
hajóútra, ami 10 napot fog elvenni az életemből. 10 napon keresztül a vízen.
Még szerencse, hogy nem vagyok tengeri beteg.
Ha már
kockáztatásról van szó, akkor tattoo. Sose mertem tattoot varratni, de most
megtettem. A hasam aljára varrattam csillagokat.
Pircingen is
gondolkoztam, de arra jutottam, hogy az már túlzás lenne. Nem akarok én
szétvarrt, szétlyukasztott tini lenni…
Kicsit szomorú lett ez a rész, de így kellett, hogy történjen....
Remélem nem bánjátok!!!
Komikat várom és szavazzatok is!!!!
By: Dorina :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése