1x19 New

Sziasztok! Mivel a többség azt szavazta meg, hogy Nathan újra összejöjjön Gabriellával. Így itt az új rész, amiben teljesül ez a kívánságotok!:)

Remélem tetszik és komizzatok! ;)

*Január 6*

New

Elkezdődött az újév. Nem szoktam fogadalmakat tenni, mert tudom magamról, hogy nem fogom betartani. Jelenleg a konyhában szorgoskodok, mert beneveztem egy cukrász tanfolyamra és az új recepteket próbálom ki. Közben maximumon szól a rádió. A barátnőm dala szól. Taylor Swiftől a i knew you were trouble. Harry Sytels adta neki az ihletet, amikor szakítottak. Lehet, hogy nekem is írnom kellene ilyen dalokat. Mondjuk… ez lenne a refrén:

,, A fenébe,a fenébe, a fenébe

Mit meg nem tennék azért, hogy itt legyél

Itt, itt, itt

Bárcsak itt lennél.

A fenébe, a fenébe, a fenébe

Mit meg nem tennék azért, hogy itt legyél

Mellettem, mellettem, mellettem,

Bárcsak itt lennél.”

Dalolászásomat egy hír szakította félbe, amit a rádióban mondtak:

,,Kedves hallgatóink egy szomorú hírt kell közölnünk. Tegnap este Nathan Sykes autóbalesetet szenvedett. Este autóval ment haza és az autó megcsúszott a jeges úton. Jelenleg kórházban ápolják. Állapotáról nem tudunk semmit…”

Úristenem!!! Muszáj látnom őt!!! Tudnom kell, hogy minden rendben van e vele.

A kórházban leszólítottam Nathan orvosát, mert a nővérek nem mondtak semmit, így a meg kellett keresnem a dokit.

-Doktor úr! Hogy van Nathan? – kérdeztem aggódva.

-Nyugodjon meg! Mr. Sykes állapota stabil, nincs életveszélyben. Néhány horzsolással sikeren megúszta a balesetet. Jelenleg alszik, de bármikor felébredhet, úgy, hogy bemehet hozzá.

-Nagyon szépem köszönöm doktor úr – ezután a kórterem felé vettem az irányt.

Bementem a kórterembe és leültem az ágy melletti székre és csak Nathan-t néztem.

-Szia Nathan! – kezdtem el neki mondani – Tudom, hogy alszol, ezért nem hallasz, de én akkor is elmondom, amit szeretnék… Először is tudnod kell, hogy én itt leszek neked bármi is történjen…. Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni, de legalább látlak, ha te engem nem is… Nagyon hiányzol és még mindig szeretlek, akármi is történt a múltban… Ez az érzés soha se fog megváltozni… Csak rád gondolok minden nap… 100-szor felvettem a telefont, hogy felhívlak és elmondom ezt mind, de sose mertem….

-Gabi! – nyitódtak ki Nathan szemei és én akaratlanul is megöleltem tiszta erőmből, amit ő is viszonzott – én is szeretlek és nagyon hiányzol.

-Fent voltál és hallottad amiket mondtam??? – néztem rá értetlenül.

-Minden egyes szót… - fogta meg a kezemet, majd mélyen a szemembe nézett – Meg tudsz nekem bocsájtani?

-Felejtsük el a dolgokat. Induljunk tiszta lappal, oké??? – néztem rá könnyes szemekkel.

-Szeretlek.

-Szeretlek – szerelem vallás után mély és érzelmes csókot váltottunk.

-Látom én már nem is kellek ide és ez a nagy tábla csoki – jött be Jay.

-Jaj, Jay – forgatta meg Nathan a szemeit.

-Jól vagy haver? – ölelték meg egymást.

-Most már sokkal jobban – nézett rám.

-Hát azt látom – majd Jay is rám vetette tekintetét.

-Szia Jay – köszöntem neki.

-Jó újra látni – ölelt meg.

-Téged is.

-És még mennyiszer látni fogjátok egymást… - szólalt meg Nathan, aki 1000wattosan mosolygott.

-Sokáig.

-Köszönjünk.

-Nathei, most mennem kell, de este még benézek, ohé?

-Hát én itt leszek, nem megyek sehová – viccelődött.

Nyomtam egy puszit az arcára és haza mentem, mert elfelejtettem, hogy a konyha lisztes, cukros, tejes, tojásos mindenhol…

-Nathan szemszöge-

-Mi történt köztetek? – kérdezte Jay.

-Hát… ébredezni kezdtem és meghallottam Gabi hangját, és elmondta, hogy szeret és hiányzok neki. Aztán befejezte én meg kinyitottam a szemeimet és megbeszéltük, hogy újra kezdjük.

-Biztam bennetek.

-Elmondhatatlanul boldog vagyok.

,, A  szerelem olyasvalami, ami egy darabig növekszik, azután amikor elér egy bizonyos méretet, onnantól kezdve már csak életben kell tartani valahogy, mint egy növényt, időnként meg kell locsolni, és le kell vagdosni róla az elszáradt leveleket. (...) ezt a 'szerelmet' le lehet fordítani mosolyra, olyan s szavakra, mint 'szeretlek’.”