1x09 Kórház

*Július 9. Kedd*

-Molly szemszöge-

Fergeteges koncert csinált ma a Gabi. Emlékszem még az elején, alig mert mozogni a színpadon, most ugrál össze-vissza. Az utolsó dal közepén jártunk, amikor hirtelen megállt és nem énekelt tovább. Úgy nézett ki, mintha elment volna a hangja, de nem! Összeesett és elájult. Egyszerre oda futottunk hozzá. Keltegettük, de semmi. Tom, felvette a karjaiba és bevitte az öltözőbe. Jah, hoppá! Koncert van! Most mi tévők legyünk??? Gyorsan kaptam egy mikrofont és elkezdtem beszélni.

-Fiúk és lányok, remélem, hogy jól éreztétek magatokat, de most sajna, jött ez a kis baki és nem tudjuk tovább folytatni a koncert. Nagyon sajnálom, de azért remélem nem vagytok annyira letörve. Köszönöm, hogy itt voltatok! Sziasztok és jó pihenést mindenkinek.

Na, ez is meg van. Szaladtam be az öltözőbe, hogy megnézzem mi van az én kis drága ”gyermekemmel”.

-Hogy van? – kérdeztem aggódva.

-Pulzusa oké, de nem ébred fel – mondta Jay, aki a nyakánál fogva mért meg a pulzusát.

-Mindjárt itt vannak a mentők – haleluja, van még itt okos emberek, Nare a megmentő aki hívott mentőket.

-Ti nyugodttan menjetek haza, majd mi itt leszünk vele.

-Molly ne szórakozz, minket is ugyan úgy érdekel, hogy mi van vele, mint téged – Nathan, Nathan...

-Itt vannak a mentők – jött be Joe és 3 mentős férfi.

Gabit felkapták és a hordágyra fektették, majd be a mentőbe autóba és irány a kórház. Mi is beültünk a kocsinkba. Mi a sajátunkéba, a srácok is a sajátjukba. Gabriellát a doki kivizsgálta és felvette az adatait, majd felénk jött.

-Elnézést, önök a hozzátartozói?

-Igen mi lennék – válaszoltam nyugtalanul.

-Akkor gondolom, ő az édesanyja.

-Nem, a menedzsere vagyok – nem tök mindegy? Mondja már mi van vele!!!

-Közelebbi hozzátartozó?

-Én az öccse vagyok – szólalt meg Sean.

-Értem. Értesíteni kellene a szüleiteket – magyarázta a doki.

-Már hívtam őket. Holnap itt lesznek. De kérem doktor úr, mi van a nővéremmel?!

- Vasovagális syncope. A vasovagális syncope maga a közönséges ájulás, amit félelem, erős fájdalom, érzelmi megterhelés, huzamos állás válthat ki. Fiatal korban gyakoribb, rövid ideig tart, nincs maradványa – magyarázta a doki.

Hát én is mindjárt itt esek össze. De, hogy ezt elkerüljem leültem inkább a legközelebbi székre.

-Értem és mikor mehetünk be hozzá? – kérdezte aggódva a szőke csaj. Biztos valamelyik wanted srác barátnője.

-Akár most is bemehetnek hozzá, de mivel még alszik így nem fog semmire se reagálni.

-Köszönjük.

-Figyeljetek srácok – kezdte el Vani a mondani valóját – ne, hogy félre értsetek, meg ez nem ellenetek fog szólni, de, menjetek haza, nektek is van jobb dolgotok.

-Oké, de itt a telefon számom – adott oda egy cetlit Nare Vaninak – bármi van hívj fel légyszi és jövünk.

-Oké, köszi. Sziasztok.

-Július 10. Szerda*

-Gabriella szemszöge-

-Hol vagyok? – kérdeztem kicsit fáradtan.

-Kórházban édesem – szólalt meg anyu édes hangja.

-Oh, Mrs. Swan – jött be egy nővér – hogy érzi magát?

-Voltam már jobban is – csak az igazat…

-Értem, hát van egy rossz hírem. Itt kell tartanunk magát még egy ideig.

-De Molly, mi lesz a turnéval?

-Azzal most ne foglalkozz, pihenned kell. Nézd kik vannak itt.

-Szia csajszi – jött oda Kelsey kicsit aggodva, de mosolyogva.

-Jól vagy? – kérdezte Nare.

-Gyógyulj meg minél előbb, mert ma este első sorban kell tombolnod a koncerten – Siva, siva, te aztán mindig fel tudod vidítani az embereket.

-Aztán megyünk piálni – TomTom…Mit is vártam tőled???

-Max? – kérdeztem meglepődve.

-Jobban vagy? – kérdezte vissza.

-Lehetnék jobban is – húztam el a számat.

-Ne haragudj – mondta a bocsánat kérő mosolyával.

-Semmi gond – visszamosolyogtam.

-Lemaradtunk valamiről –Jay, neked mindenről tudnod kell?

-Jó napot mindenkinek – jött be a doki – egy hírt kell közölnöm, ami nem lesz túlságosan vidám. Felkészültek rá?

-Legyen szívesen mondja már el, mert most nem vagyok olyan kedvembe, hogy húzzák az agyamat – mondtam kicsit idegesen, mert már elegem volt a dokiból.

-Hát jó… Mrs. Swan, ön leukémiás..Amibe belehalhat…

-Micsoda? – anyu majdnem sírva fakadt. Én meg köpni nyelni nem tudtam.

Sokkolt a hír. Szóval, lehet, hogy meg fogok halni, ha nem segítenek a kezelések? Mi lesz az énekléssel, a tánccal? Ez nem lehet igaz… Mért velem történnek meg az ilyen dolgok?? Agypörgésem közben csak annyit vettem észre, hogy Sean megölel és a mellkasomra hajtotta a fejét.

-Nem akarlak elveszíteni – mondta kicsit pityeregve….