1x12 New York vs. London

-A legjobb bandának járó díjat, nem más kapja, mint a THE WANTED – kiabálta egy nő aki a díj adja át a fiúknak. Basszus, gondoltam magamba.

-Köszönjük szépen a díjat! Ti vagytok a legjobbak – mutatott Max a rajongók felé.

-És van egy üzenetem valaki számára – kezdte el mondani valóját Nath. Nath? Úristenem! Mi lesz ebből? – remélem tudja az a valaki, hogy kiről van szó! Csak annyit akarok mondani, hogy megnyertem a fogadást és haha!! 

Na szép! Csak én is nyerjek egy díjat és változtatunk a fogadás feltételein.

-A legjobb énekesnő díjat kapja Gabriella Swan – köszönöm. Van isten!

Elmondtam a köszönő beszédemet és visszaültem a helyemre. A díj átadó végén Nathan oda jött hozzám. Tudtam mit akar... Hát ma sem kell már visszamennem a szállodába.

-Akkor mehetünk hozzám aludni? – kérdezte 1000wattos mosolyával.

-Mehetünk, de előtte menjünk hozzám, mert át kell öltöznöm.

-Jó vagy így – mért végig – majd alvásnál leveszed és akkor majd bu.. – akarta mondani, de közbe vágtam.

-Alváshoz pedig adsz egy pólót.

-Ühüm… Pont ezt akartam mondani – mondta szarkasztikusan.

Mentünk az autójukhoz, ahol a többiek ott vártak ránk. Köszöntöttünk egymásnak és indultunk is a szállodához, ahol megszálltak. Az utazás közben írtam egy SMS-t Mollynak és Vanesshának.

Gabriella -> Molly

,,Szia! Találkoztam a wanted srácokkal, ma náluk alszom. Ne akadj ki lécci! Majd holnap megbeszéljük. xx G.”

Gabriella -> Vanessha

,,Szia. Ma Nathtel alszom. Ne kérdezd! Hosszú. Majd holnap. xx G.”

-Ez az én szobám – mentünk be Nathtel a szobába – tessék itt egy póló. Addig kimegyek, amíg átöltözöl. 

-Nathan – fordult vissza az ajtóból – maradj nyugodtan. Láttál már ilyet. – mutattam végig magamon – Talán, csak nem fogod rám vetni magadat – kuncogtam.

-Hát oké – tetszett neki az ötlet, mert nagyon vigyorgott – akkor én is átöltözöm.

Átvettem a pólót, amíg Nathan alsógatyára vetkőzött. Majd befeküdt az ágyba és TV-zett. Élvezhette a helyzetet, mert nem takarózott be. Csak úgy volt egy szál alsógatyában feküdt.

-Azt mondtad átöltözöl és nem levetkőzöl – muszáj volt szóvá tennem. Úgy gondoltam, hogy halál komolyan mondom neki végig, de nem sikerült. A végét elnevettem. Közben én is befeküdtem az ágy másik felére.

-Hát én így szoktam aludni, de, ha zavar akkor felvehetek egy gatyát – kacsintott, miközben a szemeimet forgattam.

-Na, akkor váltsunk témát. Mivel én is nyertem egy díjat, így van egy kérésem.

-Halljuk!

-Az a te feled – mutattam feléje – ez az én felem. És egyikünk se megy át a másik felére, oké?

-Az inkább parancs és nem kérés.

-Haha, akkor úgy mondom, hogy légy szíves ne gyere át a felemre – mondtam miközben betakaróztam.

-Szóval… én ne menjek át, de te átjöhetsz??

-Ne kötekedj Nathan! – mondtam full  komolyan – Na, jó éjszakát.

-Jó éjszakát neked is! Aludj jól, álmodj velem…  - miből gondoltam, hogy ezt mondja??

*Másnap*

Reggel arra ébredtem, hogy a fejem emelkedik, fel majd süllyed le. Plusz még szuszogást is hallok a fejem fölött. Ha, ez nem lett volna még elég, valaki simogatja a hátamat és a hajamat. Lassan kinyitottam a szemeimet és akkor jöttem rá, hogy valakinek a mellkasán fekszek és ez a valaki nem más, mint Nathan.

-Jó reggelt szépségem! – köszöntött reggeli kómás hangján, mire én felületem.

-Ne haragudj és jó reggelt! – hogy mért volt az a ’ne haragudj’, mert úgy volt, hogy megtartjuk az ágyban a távolságot. Vagy is ő megtartotta, de én nem.
-Jól aludtál? – kérdezte mosolyogva, amire én csak egyet bólintottam – Na akkor jó párnának bizonyultam, ezért ne kérj bocsánatot – ült fel hozzám közben és újra a hátamat kezdte el simogatni.

-Amúgy, mennyi az idő?

-7 óra és már 5-kor rajtam feküdtél – mondta vigyorogva, mint aki jól végezte dolgát. Ezt én is megmosolyogtam.

-Azóta fönt vagy?

-Nem. Közbe–közbe bealudtam pár percre.

-Akkor én felöltözök és…

-És elmegyünk együtt reggelizni – vágott a szavamba.

-Vagy felöltözök, hazamegyek (ami most a szállodát jelenti) és átölötözök…

-És utána megyünk reggelizni – vágott megint a szavamba.

-Legyen adtam be a derekamat.

Fogtam egy taxit és a szállodába mentem. Pechemre egy csomó fotós volt ott. 

Olyan kérdeztek, hogy hol töltöttem az éjszakát, szégyen meneten vagyok-e, mert ugyan abba a ruhában voltam, mint előző este a díj átadón. Már valami értelmes választ akartam adni, de jött a testőröm, Joe, aki elintézte a paparazzikat és betessékelt a hotelbe. Sűrű köszönések közepette elérkeztünk a szobánkhoz. Ahogy beléptem Vani és Molly vártak rám. Elmeséltem az egész történetet, Molly kicsit kiakadt, de megbékélt, hogy egy srácnál aludtam. Vani pedig szét kiabálta az egész szobát izgalmában.

Átöltöztem és kaptam egy üzit Nathtől. Igen, telefonszámot cseréltünk.

,,Angyalkám, ha kész vagy dobj egy üzit és megyek érted! :* xx Nathan”

,,Zöldszeműm kész vagyok, jöhetsz. ;)  xx Gabi”

10 percen belül itt volt a sofőrjével együtt. Elmentünk egy csöndes, nyugodt kis helyre villásregizni. Én palacsintát kértem, mire ő rántottát. 

Nagyon jól elbeszélgettünk, új dolgokat is megtudtunk egymásról.

Sajnos nekem, ma tovább kell utaznom Londonban koncertezni, de ők még maradnak egy napot, mert a Central Parkban lesz nekik koncertjük. 

http://www.youtube.com/watch?v=gqz_nFWam_8 

http://www.youtube.com/watch?v=b6M-u5j8LD8 

http://www.youtube.com/watch?v=Tt0IRE29aX8 

Londonban felkértek egy divat bemutatóra. De nem csak engem kértek fel, hanem még kiket? Hmm? Kelseyt és Naresshát, meg még sok mindenkit. Örültem neki, hogy találkozni fogunk! De persze ez azt jelenti, hogy a wantedosokkal is, mint kiderült. Igen, ők is ott lesznek a divat bemutatón, jó pár híresség között.

*Augusztus 08., London, divat bemutató*

-Jaj, annyira örülök, hogy megint tudtunk találkozni – örvendezett Nare az öltözőben.

-Szóval – kezdete el mondani valóját Kels – most, hogy így hárman vagyunk, elmondhatod mi van közted és Sykes között.

-Semmi – komolyan akartam mondani, de elvigyorogtam magam.

-Ühüm, persze.

-De tényleg semmi! – mondtam, most már tényleg komolyan.

 Elméseltem nekik, hogy mi történt New Yorkban. Épp, hogy szólásra nyitották a szájukat, szólt a szervező asszony, hogy smink, ruha, haj. Ahogy Molly mondaná: ,, Hopp hopp hopp!”

Kisétáltam a kifutón és mért is, ne? A srácoknak, pont az első sorba kellett ülniük. Amikor megláttak egyből mosolyra húzódott a szájuk. (Na persze amikor Kels én Nare mentek ki, akkor is vigyorogtak.) Sétálva a kifutón megpillantottam Logant is, vagy is nem csak Logant, hanem az egész Big Time Rusht, de a szemem Loganen akadt meg. Nem is tudom, mikor találkoztunk utoljára. 2 hete talán?

Lement az egész divat bemutató. Az öltözőben visszaöltöztünk a saját ruháinkban. Elmondták, hogy mennyire köszönik, hogy itt voltunk, bla-bla-bla….

Az öltözőből kiment ott vártak ránk a wantedos fiúk. Pontosabban csak rám, mert Kels és Nare már ott voltak. Hogy honnét tudtam, hogy rám várnak, mert integettek, hogy menjek oda. Sétáltam feléjük, amikor hirtelen Logan oda toppant elém egy csokor rózsával. 

-Szia! Ezt neked hoztam – nyújtotta oda a csokrot vigyorogva. Mondhatni sokkolt. Oké, hogy virág, de még is milyen virág? Vörös rózsa! Az nem a szerelem jelképe???

-Kö-szö-nöm szépen! – mondtam akadozna a virág láttán – De ezt mért kapom?

-Mert nagyon ügyes voltál és nem estél le a kifutóról – erre mind a ketten elnevettük magunkat.

-Jaj, de édes vagy! – mondtam miközben megöleltük egymást.

-Na, csajszi nekem most mennem kell, de majd beszéltünk. Szia – mondta a búcsú szöveget, majd elment.

Én oda mentem Kelseyékhez, akik ledöbbenve figyelték az eseményeket.

-Szóval te és Logan? – kérdezte meglepődve Siva.

-Nem, de hogy is, csak nagyon jó barátok lettünk most a nyáron!

-Akkor semmi sincs köztetek, ugye? – kérdezte aggódva Nathan.

-Nincs – mondtam mosolyogva és egy nagyot szippantottam a rózsa kellemese illatából.

-Haleluja – fújta ki fújta a levegőt Nathan és megkérdezte, hogy elmegyek-e velük a London Eye-ra. A válaszom természetesen ’igen’ volt.