1x10 Csak egy álom

-Gabi, Gabi, Gabi ébredj – hallottam félálomban édesanyám simogató hangját.

-Mi történt? – felébredtem. Körbe néztem a kórteremben, mindenki ott volt aki fontos a számomra. Anya, apa, Sean, Vanessha, Molly, Joe.

-Miért sírtál álmodban édesen? – kérdezte anyu, közben gyengéden simogatta az arcomat.

-Azt álmodtam, hogy leukámiás lettem és együtt sírtunk – meséltem el a rossz álmot.

-Oh, hát felébredt Mrs. Swan – jött be a doktor úr – hogy tetszik lenni?

-Hát.. ha nem lett volna ilyen rossz álom, akkor talán jobban.

-Mit álmodott - faggatózol dokikám???

-Azt, hogy, azt tetszett mondani, hogy leukémiás vagyok…. De ugye nem vagyok az?? – kérdeztem gyorsan, mert tudni akartam, hogy az álmom tényleg, csak álom volt, vagy meg is fog történni.

-Szó sincs itt semmilyen leukémiáról – nyugtatott meg az orvos.

-Haleluja - fújtam ki a levegőt.

-A leletei jók, még a délelőtt folyamán elvégzünk pár vizsgálatot és ha azok is jók lesznek délután már mehet haza. Még pihennie kell, de ez nem jelenti azt, hogy ágyban kell maradnia egész nap, csak nem szabad semmilyen sportos tevékenységet űznie.

-Anyu ti, hogy jöttetek el Tokióból? – kérdezősködtem.

-Ez egy hosszú történet, de délután sajnos vissza kell repülünk.

-Oké, nincs semmi gond – már megszoktam… Ezért jó, hogy itt vannak nekem Molly, aki anyám helyett anyám.

-Majd mi vigyázunk rá – jött be mosolyogva Tom és a banda többi tagja.

-Srácok! – csillant fel a szemem – ti meg, hogy kerültök ide? – lefagyott az arcomon a mosoly. El sem hiszem, hogy bejöttek meglátogatni, ez olyan kedves tőlük…

-Vanessha telefonált, hogy felébredtél és látni akartunk, hogy jól vagy e.

-Annyira aranyosak vagytok – közben mindenkit megöleltem.

-Mikor jöhetsz ki a kórházból angyalkám? – Nathan és az áldott mosolya, amitől mindig jó kedvem lesz.

-Délután, ha jók az eredményeim – válaszoltam.

-Az pont jó! – ugrott fel Tomika – pont el tudsz jönni a koncertre.

-A-a – szólalt meg anya – most pihennie kell.

-Ja srácok, ő itt anyu és apu. Anyu , apu, ők itt a srácok.

-Nyugodjon meg asszonyom – kezdte el Jay… Fejeznéd be, mert ebből baj lesz – majd szépen lefektetjük egy kanapéra és majd onnan tudja nézni a műsort.

-Vigyázunk rá megígérjük – Nare, belőled jó anyuka lesz…

-Legyen…

A fiú elmentek, engem még kivizsgáltak. Minden eredményem jó lett így mehettem haza. Anyuék is visszarepültek Tokióba. Vanessha Sammel, a pasijával beszélget gépen, Sean a szobájában gitározik. Igen ő is gitározik, mint én. Csak ő még tud dobolni is. Molly pihen, én meg Joeval valami hülye akciót filmet nézek. Éppen elaludtam volna, ha közben nem kopogtattak volna az ajtón.

-Majd én nyitom – szóltam oda Joenak, aki a fület botját se mozdította. Kinyitottam az ajtót és egy édes kis pofival találtam magam szemben – Nathan, hát te? – akartlanul is elmosolyodtam.

-Neked is szia – vigyorgott – bemehetek?

-Jah bocsi, szia és gyere – álltam el az ajtóból, hogy be tudjon jönni – gyere menjünk a szobámban, ne zavarjuk Joet.

-Szóval hogy vagy? – jó kis beszéd indító….

-Jobban, mint voltam… -ültünk le az ágyra egymással szemben törökülésben.

-Nagyon aggódtam érted – tette rá a kezét a combomra. Egyből a kezére néztem, majd hirtelen elhúzta – sajnálom.

-Semmi baj – mosolyodtam el – ha nekem úgy kényelmes, akkor tedd vissza nyugodtan. Amúgy mért jöttél?

-Hát..izé… - vakargatta a tarkóját. Ilyenkor olyan édes…Áhw… - olyat csiripeltek a madarak, hogy tetszem neked. 

Na bumm…Biztos Max mondta el neki, vagy csak szórakozik..???Most valljam be neki, vagy tagadjam. Csak tagadás, tagadás és tagadás… Nem, nem jó ötlet. Át fog látni rajtam… Akkor játszadozzunk. Húzzunk a kis agyát.

-És, ha igen? – most én tettem a kezemet az ő combjára, közel a férfiasságához.

-Ne kínozzál – húzta lejjebb a kezemet.. Szóval már ennyitől beindul??? Hmmm…

-És ki volt az a madaracska aki ezt csiripelte neked???

-Azt nem mondom el – jól van.. Akkor folytassuk a játékot – de igaz?

-Mért? Én tetszem neked?

-Meg tudnék őrülni érted – harapta meg az alsó ajkát.. Jajjj, legszívesebben megcsókolnám, de nem…

-Van ilyen – pattantam fel az ágyból és az ablak felé vettem az irányt.

-Most mi van? – ő is felkellt az ágyról és utánam jött. Maga felé fordított. Néztük egymást pár percig..-Gabi – suttogta.

-Nathan? – suttogtam én is.

-Csak a szemedbe kell nézni és látszik rajtad, hogy égsz a vágytól, hogy végre megcsókolhass – tette a kezét az arcomra, hogy végig simogasson. Közeledtünk egymáshoz és majdnem megtörtént a csók, de megzavartak. Hirtelen kinyílott az ajtó és gyors eltávolodtunk egymástól.

-Zavarok? – csak Vani az.

-Egy picikét, de mért, mi a baj?

-Nath, légyszi gyere, mert itt van Jay. Téged keres és már lefárasztott a második mondatával.

-Megyek – indult el, de visszanézett – ezt még folytatjuk és 6kor itt vagyunk érted, mert 8kor koncert.

-Vanessha szemszöge-

Befejeztem a beszélgetést a szerelmemmel. Igen a szerelmemmel. 19 éves vagyok és csak most talált rám az igazi szerelem. Van ilyen nem?? Kopogtatnak. Jay??? Ez meg mit keres itt?

-Jay! – lepődtem meg nem is kicsit.

-Ohh, szia – az a perverz mosolya. Rémisztő – jöttem, hogy csináljunk limonádét.

-Ha ezért jöttél, akkor hátra arc és viszlát – csuktam volna rá az ajtót, de ő ellen állt.

-Na jó, nem azért jöttem, csak Nathan keresem, mert csak úgy lelépett.

-Gyere, ülj le. Megkérdezem a Gabit, hogy látta e.

-Köszönöm.

Nyitottam ki az ajtót. Nathan és Gabi???  Annyit láttam, hogy elég közel voltak egymáshoz, de szétpattantak amikor bementem….Szóltam Nathnek, hogy itt a haverja és elmentek a saját lakosztályukba.

-Mit csináltatok? – kérdezősködtem.

-Semmit.

-Na, ne tagadd!

-Semmit, csak majdnem csókolóztunk, de te bejöttél.

-Bocsi – hupsz. Mondták már, hogy rossz az időzítésem….

-Semmi gond.

-De most készülődjünk, mert koncert.

-Én megyek – mondta félvállról mi az, hogy nem megy? Össze kell jönniük Nathtel.

-Akkor én se megyek – ha ő nem, akkor én se.

-De igen is mész. Gyere válogassunk ruhát.

*Este 18:00*

-Gabriella szemszöge-

Kopogtatnak az ajtó. Éppen, hogy kész lettem.

-Elmentünk koncertre – szólta oda a többieknek és kinyítottam az ajtót.

-Oh ….

-Wáó ….

-Azta ….