1x15 Zongorázás

-Állatkertben-

Egy nagy asztalnál ülünk az állatkertben a fiúkkal és fagyizunk, mikor oda jön egy meleg srác. Szinte már égett…

-Jajjj, ez nem lehet igaz. Ti vagytok a wanted srácok. Ohh, alig hiszem el, hogy találkoztunk!!! Élőben még helyesebbek vagytok. Jaj, nekem mindjárt elolvadok tőletek.

Hát a fiúk arcát látni kellett volna!! Szavakkal nem is tudom magam kifejezni, de smiley-kal talán igen.

Fiúk arca: O.O

Az én arcom: xD

-Oh csajszikám – szólt felém a srác – lefényképeznél velük?

-Persze, mért is ne?! – nyújtotta a telefonját – tessék – adtam vissza neki – amúgy cuki a nacid.

-Oh köszönöm. Nekem meg a cipőd – mutatott a cipőmre – olyan csilli-villa. Cukisi muksi.

-Oh, köszi.

-Hol vetted?

-A Balter boltban vagy egy kis üzlet, Boston a neve, na ott.

-Majd benézek oda. Na, puszika srácok. :***

-Fogadni mernék – néztem a fiúk felé – hogy ilyen se történt veletek.

-Tök jó bejövők a buziknak is – mondta szarkasztikusan Tom.

-Nekem kell egy sört – állt fel Jay és menni készült a bár felé.

-Azt hozhatsz nekem is – kiabálta utána Max.

-Hát.. Én szóhoz se jutok – Siva.

-Hahaha – kuncogtam.

Hát kb. ennyi volt az állatkerti kalandunk. A srácok haza vittek és út közben megbeszéltük, hogy holnap délelőtt 9-re átmegyek hozzájuk és valamit alkotunk.

Lefekvés előtt felnéztem twitterre.

JayTheWanted: @GabriellaS olyan csilli-villi cuksi cipőd van xD

GabriellaS: @JayTheWanted jaj, köszönöm. Mondták már, hogy jó gatyád van??? :D

JayTheWanted: @GabriellaS még nem, de jól esett, köszi. De hallod, mond már el, hogy hol vetted a cipődet??? ^.^

GabriellaS: Boston boltban, elmehetnék oda együtt shoppingolni :))))

JayTheWanted: @GabriellaS oookééé!!!

NathanTheWanted: @JayTheWanted @GabriellaS apuci, anyuci ugye engem is elvisztek??? Jó kis fiú voltam egész nap. ^.^

GabriellaS: @NathanTheWanted: hát persze kicsikém :*** de most jó éjszakát..

*Másnap, 9:00, wanted ház*

-Jó reggelt – fogadott egy csókkal Nathan.

-Neked is! Most kelltél?

-10 perce kb.

-Többiek?

-Még alszanak…

-Gondoltam…

-Nathan szemszöge-

Pontban 9 órakor ajtót nyitottam az én kis angyalkámnak. Gondoltam csókkal fogadom… Bíztam benne, hogy nem fog meglepődni és visszacsókol. És nem lepődött meg. Szinte már természetesnek tűnt.

Bementünk a zene szobába, ahol leültem a zongorám elé, Gabi pedig a zongora mellett lévő fotelbe.

-Na, akkor mivel kezdjük?

-Mondjuk azzal, hogy zongorázhatnál nekem valamit, úgy se hallottalak még élőben játszani – mondta szédítő mosolyával.

-Hogy tudnék neked nemet mondani…

Elkezdtem játszani az új dalunkat, a we own the tonight-od.

Elkezdtem lenyomogatni a billentyűket és csak dúdolásra lettem figyelmes. Gabi dúdolta hozzá a szöveget.. Énekes nő és nem énekel… Na jó, ezt én is mondhatom magamra, mert én se énekeltem a szöveget… Amikor abba hagytam, Gabi mellém ült és egy puszit nyomott az arcomra.

-Ezt miért kaptam?

-Mert ügyes voltál – és még egy puszit kaptam a jobb arcomra.

Ültünk egymás mellett némán és csak a zongora billentyűit néztük. Gabi rátette az ujjait a billentyűkre, de még nem nyomta le. Úgy tűnt, mintha szeretne zongorázni, de nem tud.

-Segítsek? – kérdeztem, mire egy boci szemű, mosolygós tekintet kaptam..

Hátulról átkaroltam, majd az ujjaimra tette az ujját. Elkezdtük játszani Bruno Marstól a Just the way you are-t. 

-Megpróbálhatom egyedül? – kérdezte kislányos hangon.

-Persze – válaszoltam és elvettem az ujjaimat.

Bal kezemet térdemre tettem, a jobb kezem pedig a Gabi derekán volt és néztem, hogy az ujjait melyik billentyűre teszi. Hát nem arra tette, amelyikre kellett volna, de inkább nem szóltam. Lenyomott pár billentyűt és elkezdett énekelni. Hát én csak néztem. Tud zongorázni?? Mindegy. Végig hallgattam a dalt.

-Nem is mondtad, hogy tudsz zongorázni.

-Nem kérdezted – fordult felém és kaptam egy csókot.

-Jó reggelt gyerekek – jött Jay – upsz, bocsi nem láttam semmi – takarta el a szemét – csak annyit akartam kérdezni, hogy elkezdjük e a dalt, vagy mi lesz, de ahogy látom, ti már belefogtatok.

-Jay – kezdte el mondanivalót Gabi – vedd el a kezed. És mi csak bejárattuk az ujjainkat.

-Aha, szóval Nathan már készül az estére, hogy bejáratja az ujjait – perverz disznó.

-Jay – mondtam egy kicsi hangosan.

-Jól van, jól van, megyek már…. – és ezzel el is ment.

-Mit szólnál hozzá – fordultam Gabi felé – ha este elmennénk cukrászdába?

-Jól hangzik – egyezett bele.