1x20 Csodálatos éjszaka +18

*este*

-Gabriella szemszöge-

-Na, mit hoztam neked? – szóltam oda az ágyon heverésző drágaságomnak.

-Remélem nem csokit, mert Jay tele etetett vele.

-A-a – ráztam meg a fejemet – tessék – nyújtottam neki egy táskát.

-Fullcap? – csillantak fel a szemei – köszönöm.

-És, mikor jöhetsz ki a kórházból?

-Nem tudom. Pár napig biztos, hogy nem…. Arra gondoltam, hogy ha kikerülők innen a pokolból, akkor elmehetnénk valahová kettesben. Jó messzire.

-Jól hangzik – csókoltunk meg egymást, de megzavartak…

-Oh, talán megzavartunk valamit? – jött be Tom és a banda többi tagja.

-Srácok, had mutassam be a barátnőmet – mutatott rám – Remélem jól kijöttök majd.

-Biztos jól megleszünk – mosolyogtam a többiekre.

-Jó újra látni – jött oda Nare és megölelt.

-El ne tűnj még egyszer – majd Kelsey is megölelt.

-Nem fogok, nyugi – mondtam a biztató szavakat.

Nathan 1,5 hétig volt bent a kórházban. Minden nap bementem hozzá, kivéve 1-2 napot, mert koncert volt és stúdiózni kellett. Jelenleg, repülőn ülünk és Svájcba tartunk… 1 hétig együtt leszünk Nathannel Genfben, Svájc fővárosában...

Beérve a szállodába egy hatalmas szív alakú ágy tárult elénk, ami tele volt szórva rózsaszirmokkal. Volt pezsgő és csoki, meg persze a kihagyhatatlan nagy kandalló…. És a kilátás?! Egyszerűen csodálatos. Olyan szép a hó fedte táj…

-Nathei, ugye elmegyünk síelni, sétálni vagy valami? – fordultam felé és a nyaka köré fontam karjaimat.

-Amit csak akarsz Kicsikém – váltottunk egy aprócska csókot – De nekem is lesz egy kérésem…. Szex a kandalló előtt.

-Legyen – adtam be a derekamat – De most menjünk ki!!

Hotel mögött volt egy kis szabad terület, ahol hóembert és hó angyalt csináltunk….

Egy tökéletes nap, egy tökéletes sráccal.

A kinti kis játékunk után, visszamentünk a szobánkba, hogy felmelegedjünk, mert átfagytunk, ezekben a mínusz fokokban. Jól betakaróztunk és forró csokit ittunk. Pontosabban én ittam forró csokit, Nathan pedig szokásához híve, teát. Felmelegedés után, lementünk vacsorázni, a hotel éttermében…

*este a hotel szobában*

-Szóval.. – ölelt meg hátulról Nathan.

-Szóval? – nem szólt semmit, csak a hajamat igazgatta, hogy hozzá férhessen a nyakamhoz, amit apró csókokkal fedett be… Olyan jó érzés újra magaménak tudhatni…. Érezni teste melegét, szívverését, illatát…

Kivett a nadrágja zsebéből egy óvszert, majd visszajött, hogy húzzam fel. Felhúztam, ő pedig végigsimított a combomon. Egy kicsit feljebb csúszott a keze. Már a lábam között járt, úgy izgatott. Én szintén ezt csináltam, nekem is ott játszott a kezem. Mondta, hogy nyugodtan pihenjek, mire hátra vágtam magam. Megbíztam benne, tudtam, hogy vele nem lesz semmi gond. Amikor érezte, hogy kész vagyok, becsúszott a bugyimba a keze. Már a csiklómat izgatta, nagyon élveztem. Apró nyögésekkel jeleztem, hogy ez tetszik, majd az ujja becsúszott és még nagyobb hangok jöttek ki a számon. Mikor elélveztem, fölém hajolt és megcsókolt. Belém helyezte férfiasságát. Eleinte fájt, de lassan csinálta. Majd megszoktam, végül élvezetes volt. ki-be mozgott, közben néha melleimre hajolt. Egy kevés idő múlva nagyokat nyögtem, Nathan hátát simogattam közben, majd megcsókoltam, átkaroltam. Nath is lihegett az élvezettől. Én mozgattam a csípőmet, ő pedig dolgozott rajtam, már izzadt. Én megcsodálhattam az izmos felsőtestét és mikor mindketten elélveztünk, megcsókolt. Leírhatatlan érzés volt azzal csinálni, akit szerettem.  Az életem egyik legcsodálatosabb dolga volt, tényleg leírhatatlan. Ezek után visszafordult a helyére és megölelt. Megpusziltam a karját, és elaludtunk.

Karakter változás

Sziasztok!

Rájöttem, hogy aki eddig volt Gabriella Swan, Ő nem igazán illett a történethez, ezért egy kicsit éretebb nő lesz most Gabriella. Vele talán könnyebb lesz elképzelni a története.
Szóval itt az új csajszi:

1x19 New

Sziasztok! Mivel a többség azt szavazta meg, hogy Nathan újra összejöjjön Gabriellával. Így itt az új rész, amiben teljesül ez a kívánságotok!:)

Remélem tetszik és komizzatok! ;)

*Január 6*

New

Elkezdődött az újév. Nem szoktam fogadalmakat tenni, mert tudom magamról, hogy nem fogom betartani. Jelenleg a konyhában szorgoskodok, mert beneveztem egy cukrász tanfolyamra és az új recepteket próbálom ki. Közben maximumon szól a rádió. A barátnőm dala szól. Taylor Swiftől a i knew you were trouble. Harry Sytels adta neki az ihletet, amikor szakítottak. Lehet, hogy nekem is írnom kellene ilyen dalokat. Mondjuk… ez lenne a refrén:

,, A fenébe,a fenébe, a fenébe

Mit meg nem tennék azért, hogy itt legyél

Itt, itt, itt

Bárcsak itt lennél.

A fenébe, a fenébe, a fenébe

Mit meg nem tennék azért, hogy itt legyél

Mellettem, mellettem, mellettem,

Bárcsak itt lennél.”

Dalolászásomat egy hír szakította félbe, amit a rádióban mondtak:

,,Kedves hallgatóink egy szomorú hírt kell közölnünk. Tegnap este Nathan Sykes autóbalesetet szenvedett. Este autóval ment haza és az autó megcsúszott a jeges úton. Jelenleg kórházban ápolják. Állapotáról nem tudunk semmit…”

Úristenem!!! Muszáj látnom őt!!! Tudnom kell, hogy minden rendben van e vele.

A kórházban leszólítottam Nathan orvosát, mert a nővérek nem mondtak semmit, így a meg kellett keresnem a dokit.

-Doktor úr! Hogy van Nathan? – kérdeztem aggódva.

-Nyugodjon meg! Mr. Sykes állapota stabil, nincs életveszélyben. Néhány horzsolással sikeren megúszta a balesetet. Jelenleg alszik, de bármikor felébredhet, úgy, hogy bemehet hozzá.

-Nagyon szépem köszönöm doktor úr – ezután a kórterem felé vettem az irányt.

Bementem a kórterembe és leültem az ágy melletti székre és csak Nathan-t néztem.

-Szia Nathan! – kezdtem el neki mondani – Tudom, hogy alszol, ezért nem hallasz, de én akkor is elmondom, amit szeretnék… Először is tudnod kell, hogy én itt leszek neked bármi is történjen…. Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni, de legalább látlak, ha te engem nem is… Nagyon hiányzol és még mindig szeretlek, akármi is történt a múltban… Ez az érzés soha se fog megváltozni… Csak rád gondolok minden nap… 100-szor felvettem a telefont, hogy felhívlak és elmondom ezt mind, de sose mertem….

-Gabi! – nyitódtak ki Nathan szemei és én akaratlanul is megöleltem tiszta erőmből, amit ő is viszonzott – én is szeretlek és nagyon hiányzol.

-Fent voltál és hallottad amiket mondtam??? – néztem rá értetlenül.

-Minden egyes szót… - fogta meg a kezemet, majd mélyen a szemembe nézett – Meg tudsz nekem bocsájtani?

-Felejtsük el a dolgokat. Induljunk tiszta lappal, oké??? – néztem rá könnyes szemekkel.

-Szeretlek.

-Szeretlek – szerelem vallás után mély és érzelmes csókot váltottunk.

-Látom én már nem is kellek ide és ez a nagy tábla csoki – jött be Jay.

-Jaj, Jay – forgatta meg Nathan a szemeit.

-Jól vagy haver? – ölelték meg egymást.

-Most már sokkal jobban – nézett rám.

-Hát azt látom – majd Jay is rám vetette tekintetét.

-Szia Jay – köszöntem neki.

-Jó újra látni – ölelt meg.

-Téged is.

-És még mennyiszer látni fogjátok egymást… - szólalt meg Nathan, aki 1000wattosan mosolygott.

-Sokáig.

-Köszönjünk.

-Nathei, most mennem kell, de este még benézek, ohé?

-Hát én itt leszek, nem megyek sehová – viccelődött.

Nyomtam egy puszit az arcára és haza mentem, mert elfelejtettem, hogy a konyha lisztes, cukros, tejes, tojásos mindenhol…

-Nathan szemszöge-

-Mi történt köztetek? – kérdezte Jay.

-Hát… ébredezni kezdtem és meghallottam Gabi hangját, és elmondta, hogy szeret és hiányzok neki. Aztán befejezte én meg kinyitottam a szemeimet és megbeszéltük, hogy újra kezdjük.

-Biztam bennetek.

-Elmondhatatlanul boldog vagyok.

,, A  szerelem olyasvalami, ami egy darabig növekszik, azután amikor elér egy bizonyos méretet, onnantól kezdve már csak életben kell tartani valahogy, mint egy növényt, időnként meg kell locsolni, és le kell vagdosni róla az elszáradt leveleket. (...) ezt a 'szerelmet' le lehet fordítani mosolyra, olyan s szavakra, mint 'szeretlek’.”

1x18 Game over

http://thewanteddance.blogspot.hu/   <---- az új blogom. Érdemes benézni!!! Nathan love story ;)))

*2 nap múlva, éjjel*

Iszonyatos hasfájásra ébredtem fel az éj közepén. Tudtam, hogy ez semmi jót nem jelenthet. Nagy nehezen felkeltem az ágyból és átmentem Nathan szobájába. Azért vagyunk külön szobában, mert még mindig nem békültünk ki és így nem tudnék mellette aludni.

-Nathan – keltegettem – ébredj. Be kell vinned a kórházba.

-Hm? Mennyi az idő? – ébredezett – Mi történt?

-Szörnyen fáj a hasam. Kórházba kell vinned – fogtam a hasamat.

-Jó oké – pattant ki az ágyból – öltözz fel, addig én is felöltözök és megyünk.

-Oké – ezzel kimentem a szobából.

Felöltöztem nem nagy sikerekkel, de 10 perc után kész lettem. Addigra már Nathan is felöltözött és a garázsból kijárt a kocsival. Segített lemenni a lépcsőn, beültünk az autóba és 10 perc alatt ott voltunk a kórházban.

Egy orvos megvizsgált, ami nem tartott sokáig és közölte a tényeket. Nathannel megfogtuk egymás kezét és hallgattuk az orvost. ’Ön elvetélt’, a mondat hallatán síró görcsöt kaptam. Nathan próbált vigasztalni, de nem ment neki. Nagyon nagy trauma ez, hogy van benned egy élet, akár szeretted volna, akár nem, de akarod, hogy már meg legyen és nagyon kevés idő után pedig elveszíted. Nem tudom mennyi ideig sírtam Nathan vállán, de sikerült megnyugodnom. Levetettem a kórházi ruhát és felvettem a sajátomat, majd haza autókáztunk. Nathannel aludtam. Nem bírtam most egyedül lenni. Lehet, hogy olyat tettem volna, ami az én vesztemet is okozná.

Reggel olyan 10 órakor keltem, nem volt mellettem senki. Lebaktattam a konyhába, ahol Naret és Kelseyt találtam, megkérdeztem tőlük, hogy hol vannak a fiúk, mire elmondták, hogy reggeli műsorba kellett menniük.

Visszamentem a szobámba, összeszedtem a holmimat és hazamentem.

-Nathan szemszöge-

Ma nem igazán voltam a toppon, amit a fiúk is észrevettek, de nem akartam elmondani neki, hogy mi történt az éjjel, mert még én is alig tudom felfogni a dolgokat. Hihetetlen. Fáj is, de közben örülök is neki. Ez egy kicsit durva, hogy örülök neki, de legalább nem lesz felhajtás, és s másnapi újságokban mi szerepelünk azzal a címmel, hogy ’Nathan Sykes megcsalta Gabriella Swant és most meg kiderült, hogy gyereket várnak’. ..

Reggeli műsor után egyből haza mentünk. A házban Gabit kerestem, de nem találtam.

-Lányok, hol van Gabi? – kérdeztem aggódva Kelstől és Naretól.

-Haza ment – mondták félvállról.

-Micsoda? – kérdeztem egy kicsit hangosabban és nyomatékosabban.

-Azt mondta, hogy haza ugrik és majd jön.

-Ahhhjjj, mért hagytátok, hogy elmenjen egyedül??? – indult az ajtó fele.

-Nathan!!! Mi a baj? – szóltak utánam a többiek, de ki mit se hall, mentem céltudatosan.

Beültem a kocsiba és 100-zal, ha mentem és meg se álltam Gabi házáig. Bementem a kapun, kipattantam a kocsiból és kopogtattam az ajtón. Gabi nyitott ajtót, de meglátva be is csapta azt. Kinyitottam én és bementem a házba.

-Gabi, beszéljük meg! – kérleltem.

-Nathan, nincs miről beszélnünk – állt meg előttem karba tett kézzel – Azért maradtam nálad, mert gyerekünk lett volna, de most már nem lesz és így nem is kell ott maradnom nálad.

-Figyelj, megértelek, hogy nehéz neked és nehéz is lesz feldolgozni, de hidd el, amennyire a te gyereked volt, úgy az én gyerekem is volt. Szerinted nekem nem fáj? Elhagy a szerelmem, majd azt hitem, azért jön vissza hozzám, hogy meg tudott bocsájtani, de erre bejelenti, hogy gyerekünk lesz és még azt is elvesztettem.

-Nathan, kérlek, most menj el – elfordította a fejét és már a sírás határán állt, ahogy én is. 

Nem tudtam mit mondani, így ahogy kérte, elment. Beültem a kocsiba és haza vezettem. A házunk előtt megálltam és bámultam magam elé, majd kitört belőlem a sírás. Nem tudom mennyi ideig sírhattam, csak annyit vettem észre, hogy nyitódik a kocsi ajtó és Jay szólt valamit és kisegített szállni az autóból.

Depressziós lettem… Bezárkoztam… Senkivel se akarok beszélgetni. Enni se igazán tudok. Fogyhattam talán 5 kilót vagy többet. Koncerteken se vagyok a régi a többiről meg inkább ne is beszéljünk… Soha se szenvedtem ennyit egy lány miatt…

Az egyik nap már kést vettem a kezembe és gondolkoztam, hogy melyik csuklómon vágjam fel az ereimet, de persze nem mertem megtenni… Azóta se megyek kés közelébe… Van pár jó pillanatom, de abban a pillanatban újra szomorú leszek.

-Gabriella szemszöge-

Molly szabadságra küldött és ezért, úgy döntöttem, hogy új fejezetet nyitok az életembe. Először is a fodrásznál kezdtem. Barna hajam lett. Túl sokáig voltam szőke… szinte születésem óta… Sose mertem kipróbálni a hajfestést, de úgy döntöttem, hogy kockáztatok és elég jó lett az eredmény. Feliratkoztam egy hajóútra, ami 10 napot fog elvenni az életemből. 10 napon keresztül a vízen. Még szerencse, hogy nem vagyok tengeri beteg.

Ha már kockáztatásról van szó, akkor tattoo. Sose mertem tattoot varratni, de most megtettem. A hasam aljára varrattam csillagokat.

Pircingen is gondolkoztam, de arra jutottam, hogy az már túlzás lenne. Nem akarok én szétvarrt, szétlyukasztott tini lenni…

Kicsit szomorú lett ez a rész, de így kellett, hogy történjen.... 
Remélem nem bánjátok!!!
Komikat várom és szavazzatok is!!!!
By: Dorina :*

The Wanted - Show me love

Szavazás

Sziasztok!

Mint már láttátok, szavazást indítottam. Arról lehet szavazni, Hogy Gabriella Swan kivel jöjjön össze a történetben. A választások: - Nathan Sykes
                                         - Logan Henderson
                                         - Senki se

Ha Nathan nyeri a választást, akkor egyértelmű, hogy valamilyen formában, megint találkozik a két összetört szív...

Ha Logan nyeri a választást, akkor valamilyen formában randizni fognak, de persze, a wantedosok se maradnak ki a képből...

Ha a senkire esik a választás, akkor ez van. Nem tudom még, hogy, hogy folytatódna a történet, de majd kitalálom...

2 hétig megy a szavazás és kiderül, ki lesz a nagy Ő.

Igen, tudom. Nagyon ő = shift + ő. Billentyűzet tökéletes. Haha....

Köszönöm szépen a két feliratkozót, és a majdnem 1000 látogatót. A komikat kicsit hiányolom, de ez van...  Nyugodtan meg lehet írni, hogy ha nem tetszik a történet, vagy ahogy leírom. Nem fogok besértődni....

Szóval... szavazzatok és hétvégén hozom az új részt. ;))

<3333

1x17 Bejelentés

*1 hét múlva*

-Gabriella szemszöge-

-Doktor úr, mondja, hogy ez nem igaz!!! – bepánikoltam.

-Általában ennek örülni szoktak, de ember válogatja.

-De tuti, tuti halál biztos???

-Tuti..izé..akármi..biztos… 100%-ig biztos.

-Ez nem lehet igaz…-sokkolt.

-Nathan szemszöge-

Gabival már egy hete, hogy szakítottunk. Teljesen ki vagyok. Próbákon se vagyok a toppon… a koncertekről meg ne is beszéljünk…Hiányzik, fáj, hogy elment, de közben meg is értem. Kisírtam miatta a szemeimet… plusz még  a médiai rám szállt, de nem akartam nyilatkozni… így abba hagyták a dolgot….

-Nathan, itthon leszel délután? – rontott be Nare, fülén a telefonnal.

-Itthon, de mért? – kérdeztem értetlenkedve…

-Itthon lesz – hallottam, hogy belemondta a telefonba és kiment a szobából…

Azóta és egyfolytában kérdezősködtem, hogy mi volt ez a kérdés, hogy jön-e valaki hozzánk, de nem mondtak semmit. Vagy ha mondták akkor elintéztek annyival, hogy ’majd megtudod’. Már nagyon kíváncsi voltam… ott toporzékoltam a nappaliban… de nem, hogy békén hagytak volna, inkább felküldtek a szobámba… Tudod, hogy én vagyok a legfiatalabb, de akkor se kellene anyáskodni, meg apáskodni fölöttem. Felmentem a szobámba, befeküdtem az ágyba és telefonon twittereztem és zenét hallgattam fülhallgatón keresztül.

-Gabriella szemszöge-

Muszáj tudnia. Ne csak az én felelősségem legyen!!! Ezért elmegyek hozzá.

-Nathan – mentem be a szobájába, mire ő kivette a fülhallgatót a füléből és felült az ágyra.

-Gabi, te..itt…mit…??? – dadogta.

-Beszélnünk kell – mondtam komolyan.

-Öhm… hát oké… öhm..ülj le -  mutatott az ágyra. Leültem.

-Szóval… sokat gondolkoztam, hogy, hogy mondjam el neked… de nem kerítem a dolgokat… ki mondom…

-Gabi… már most kerítesz.. légy szíves mondjad.. – hallottam hangjában az aggodalmat.

-Oké… Terhes vagyok!

-Hogy mi? Kb ilyenek voltak a szemei:  O.O

-Jól hallottad.

-De, hisz szeded a gyógyszert, nem? Egyáltalán az enyém??? Még is, hogy lehet ez.

-Igen szedem a gyógyszert. Amikor utoljára lefeküdtünk, az után influenzás voltam és az antibiotikum elnyomja a gyógyszer hatását…. és így… és persze, hogy a tiéd Nathan. Ki másé legyen???

-Istenem…. és megtartod???

-Van más lehetőségem? – kérdeztem, mert nincs más választásom…

-Akkor apa leszek… Juhu… - mondta szarkasztikusan…

-Ennyire azért ne örülj neki…

-Elmondjuk a többieknek?

-El kéne….

-Oké – állt fel, és nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen az ágyról, de erre csak egy ’te meg mit csinálsz’ fejet vágta, de végül is megfogtam a kezét és kapott az arcára egy pici puszit.

-Ezt meg mért kaptam???

-Csak úgy – vontam meg a vállamat és elindultunk a nappaliban, ahol mindenki ott volt és kíváncsian néztek ránk.

-Mondjátok, hogy kibékültetek, mert már én nem bírom, hogy nem vagytok együtt!!! - Jay.

-Nyugi Jay – szólalt meg a mellettem lévő kis Sid – más hírünk van.

-Na, halljuk – kíváncsiskodott Kels.

-Te mondott el nekik vagy én? – fordultam kérdően Nath felé.

-Mond el te, én még sokkban vagyok.

-Mondja már el valamelyikötök, hogy miről van szó – türelmetlenkedett Siva.

-Na jó, hát szóval tudjátok… múltkor megfázásra szedtem gyógyszereket és azok elnyomták a fogamzásgátló tablettát hatását és …. terhes lettem.

Hát rosszabbra számítottam.. Nare, Siva és Kelsey jöttek megölelni és gratulálni, amíg a többiek csak ültek és még mindig néztek maguk elé.. Nem tudtak megszólalni. Azt elfelejtettem mondani, hogy Scooter és BigKev és ott volt a nappaliban. Majd pár perc után, jött a kérdezősködés, hogy meg tartom-e , mi lesz ez után a karieremmel…. Abban az egyben biztos voltam, hogy megtartom és vállam is érte a felelősséget. De, hogy a karieremmel mi lesz, azt még magam se tudom. Mollynak is elmondtam a dolgot, azt mondta, hogy csak bízzam rá, majd valahogyan megoldjuk. Apunak és anyunak is elmondtam. Nem nagyon tetszett nekik a dolog, hogy nem vagyok együtt Nathtel és gyereket várok tőle, meg, hogy 19 évesen teherbe estem, de kis mérgelődés után, beletörődtek és már örültek, hogy lesz egy kis unokájuk.

A fiúk Scooterrel beszeltek. Gondolom a baba miatt. Addig Kelsey, Nare és én a konyhában beszélgettünk. Elmeséltem neki mindent. És jött a nagy kérdés, hogy megbocsájtok-e Nathannek. Erre a kérdésre még a választ magam sem tudom. Majd meglátjuk.

*Nathan szemszöge*

Sokkolt a hír, de nem tudok mit tenni ellene. A nagy szerelmem a szíve alatt hordja és kisbabánkat, miközben szó szerint utál engem.

-Nathan – kezdte el a beszédet felém Scooter – mi lesz ez után? Mármint vállalod a felelősséget?

-Vállalom – mondtam határozottan. Hisz még is az én gyerekem lesz, én ”csináltam”, vállalnom kell a tetteim következményeit.

-Oké. Srácok nem tudom, hogy, hogy leszünk ezután, de az  biztos, hogy Mollyval kell beszélnem.

Befejeztük a beszélgetés és Scooter elment. Láttam, hogy a lányok jól elbeszélgetnek ezért nem akartam megzavarni őket, inkább indultam a szobám felé, vagy is indultam volna, de megszólítottak.

-Várj Nathan! – fordultam a hang irányában és ott termett előttem Gabi – öhm… felmegyünk???

-Igen… persze… - nem tudtam mit akar. Mikor beértünk a szobába leültünk az ágyra és néztünk magunk elé, majd Gabi megtörte a csöndet.

-Az jutott eszembe, hogy én itt mondom, hogy megtartom a gyereket, de téged nem is kérdeztelek meg, hogy te szeretnéd-e? Vagy valami.

-Nem tudom, hogy lesznek a dolgok, de azt tudom, hogy vállalom a felelősséget.

-Komoly? – nézett rám könnyes szemekkel. Letöröltem a könnyeit.

-Igen – majd megölelt. Kicsit meglepődtem, de azonnal visszaöleltem – lehet egy kérésem.

-Ühüm.

-Megfoghatom a hasadat? – kicsit félve tettem fel a kérdést.

-Persze.

-Gabriella szemszöge-

Nathan megkérdezte, hogy megfoghatja e a hasamat, amire én igent mondtam. Levettem a pulcsimat, majd lefeküdtem az ágyra és a pólómat feljebb hajtottam. Láttam Nathan arcán, hogy nem tudja, hogy, hogyan közeledjen felém, így csak ült az ágyszélén és felsőtestével fordult felém. Majd rátette a kezét a hasamra, majd a kezemet rátettem az övére.

-Nathan, nem harapok, nyugodtan közelebb jöhetsz – és ebben a pillanatban már ott feküdt féloldalasan mellettem, kezét még mindig a hasamon tartva.

-Gabi!

-Igen?

-Szeretném, ha itt maradnál nálunk, hogyha bármi van, tudjunk segíteni.

-Nathan, szerintem ez nem jó ötlet.

-Kérlek.  Nyugodtabb lennék, ha itt maradnál.

-Legyen – mentem bele.