*1 hét
múlva*
-Gabriella
szemszöge-
-Doktor úr,
mondja, hogy ez nem igaz!!! – bepánikoltam.
-Általában
ennek örülni szoktak, de ember válogatja.
-De tuti,
tuti halál biztos???
-Tuti..izé..akármi..biztos…
100%-ig biztos.
-Ez nem
lehet igaz…-sokkolt.
-Nathan
szemszöge-
Gabival már
egy hete, hogy szakítottunk. Teljesen ki vagyok. Próbákon se vagyok a toppon… a
koncertekről meg ne is beszéljünk…Hiányzik, fáj, hogy elment, de közben meg is
értem. Kisírtam miatta a szemeimet… plusz még
a médiai rám szállt, de nem akartam nyilatkozni… így abba hagyták a
dolgot….
-Nathan,
itthon leszel délután? – rontott be Nare, fülén a telefonnal.
-Itthon, de
mért? – kérdeztem értetlenkedve…
-Itthon lesz
– hallottam, hogy belemondta a telefonba és kiment a szobából…
Azóta és
egyfolytában kérdezősködtem, hogy mi volt ez a kérdés, hogy jön-e valaki
hozzánk, de nem mondtak semmit. Vagy ha mondták akkor elintéztek annyival, hogy
’majd megtudod’. Már nagyon kíváncsi voltam… ott toporzékoltam a nappaliban… de
nem, hogy békén hagytak volna, inkább felküldtek a szobámba… Tudod, hogy én
vagyok a legfiatalabb, de akkor se kellene anyáskodni, meg apáskodni fölöttem.
Felmentem a szobámba, befeküdtem az ágyba és telefonon twittereztem és zenét
hallgattam fülhallgatón keresztül.
-Gabriella
szemszöge-
Muszáj
tudnia. Ne csak az én felelősségem legyen!!! Ezért elmegyek hozzá.
-Nathan –
mentem be a szobájába, mire ő kivette a fülhallgatót a füléből és felült az
ágyra.
-Gabi,
te..itt…mit…??? – dadogta.
-Beszélnünk
kell – mondtam komolyan.
-Öhm… hát
oké… öhm..ülj le - mutatott az ágyra.
Leültem.
-Szóval…
sokat gondolkoztam, hogy, hogy mondjam el neked… de nem kerítem a dolgokat… ki
mondom…
-Gabi… már
most kerítesz.. légy szíves mondjad.. – hallottam hangjában az aggodalmat.
-Oké… Terhes
vagyok!
-Hogy mi? Kb
ilyenek voltak a szemei: O.O
-Jól
hallottad.
-De, hisz
szeded a gyógyszert, nem? Egyáltalán az enyém??? Még is, hogy lehet ez.
-Igen szedem
a gyógyszert. Amikor utoljára lefeküdtünk, az után influenzás voltam és az
antibiotikum elnyomja a gyógyszer hatását…. és így… és persze, hogy a tiéd
Nathan. Ki másé legyen???
-Istenem….
és megtartod???
-Van más
lehetőségem? – kérdeztem, mert nincs más választásom…
-Akkor apa
leszek… Juhu… - mondta szarkasztikusan…
-Ennyire
azért ne örülj neki…
-Elmondjuk a
többieknek?
-El kéne….
-Oké – állt
fel, és nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen az ágyról, de erre csak egy ’te meg
mit csinálsz’ fejet vágta, de végül is megfogtam a kezét és kapott az arcára
egy pici puszit.
-Ezt meg
mért kaptam???
-Csak úgy –
vontam meg a vállamat és elindultunk a nappaliban, ahol mindenki ott volt és
kíváncsian néztek ránk.
-Mondjátok,
hogy kibékültetek, mert már én nem bírom, hogy nem vagytok együtt!!! - Jay.
-Nyugi Jay –
szólalt meg a mellettem lévő kis Sid – más hírünk van.
-Na, halljuk
– kíváncsiskodott Kels.
-Te mondott
el nekik vagy én? – fordultam kérdően Nath felé.
-Mond el te,
én még sokkban vagyok.
-Mondja már
el valamelyikötök, hogy miről van szó – türelmetlenkedett Siva.
-Na jó, hát
szóval tudjátok… múltkor megfázásra szedtem gyógyszereket és azok elnyomták a
fogamzásgátló tablettát hatását és …. terhes lettem.
Hát
rosszabbra számítottam.. Nare, Siva és Kelsey jöttek megölelni és gratulálni,
amíg a többiek csak ültek és még mindig néztek maguk elé.. Nem tudtak
megszólalni. Azt elfelejtettem mondani, hogy Scooter és BigKev és ott volt a
nappaliban. Majd pár perc után, jött a kérdezősködés, hogy meg tartom-e , mi
lesz ez után a karieremmel…. Abban az egyben biztos voltam, hogy megtartom és
vállam is érte a felelősséget. De, hogy a karieremmel mi lesz, azt még magam se
tudom. Mollynak is elmondtam a dolgot, azt mondta, hogy csak bízzam rá, majd
valahogyan megoldjuk. Apunak és anyunak is elmondtam. Nem nagyon tetszett nekik
a dolog, hogy nem vagyok együtt Nathtel és gyereket várok tőle, meg, hogy 19
évesen teherbe estem, de kis mérgelődés után, beletörődtek és már örültek, hogy
lesz egy kis unokájuk.
A fiúk
Scooterrel beszeltek. Gondolom a baba miatt. Addig Kelsey, Nare és én a
konyhában beszélgettünk. Elmeséltem neki mindent. És jött a nagy kérdés, hogy
megbocsájtok-e Nathannek. Erre a kérdésre még a választ magam sem tudom. Majd
meglátjuk.
*Nathan
szemszöge*
Sokkolt a
hír, de nem tudok mit tenni ellene. A nagy szerelmem a szíve alatt hordja és
kisbabánkat, miközben szó szerint utál engem.
-Nathan –
kezdte el a beszédet felém Scooter – mi lesz ez után? Mármint vállalod a
felelősséget?
-Vállalom –
mondtam határozottan. Hisz még is az én gyerekem lesz, én ”csináltam”,
vállalnom kell a tetteim következményeit.
-Oké. Srácok
nem tudom, hogy, hogy leszünk ezután, de az
biztos, hogy Mollyval kell beszélnem.
Befejeztük a
beszélgetés és Scooter elment. Láttam, hogy a lányok jól elbeszélgetnek ezért
nem akartam megzavarni őket, inkább indultam a szobám felé, vagy is indultam
volna, de megszólítottak.
-Várj
Nathan! – fordultam a hang irányában és ott termett előttem Gabi – öhm…
felmegyünk???
-Igen…
persze… - nem tudtam mit akar. Mikor beértünk a szobába leültünk az ágyra és
néztünk magunk elé, majd Gabi megtörte a csöndet.
-Az jutott
eszembe, hogy én itt mondom, hogy megtartom a gyereket, de téged nem is
kérdeztelek meg, hogy te szeretnéd-e? Vagy valami.
-Nem tudom,
hogy lesznek a dolgok, de azt tudom, hogy vállalom a felelősséget.
-Komoly? –
nézett rám könnyes szemekkel. Letöröltem a könnyeit.
-Igen – majd
megölelt. Kicsit meglepődtem, de azonnal visszaöleltem – lehet egy kérésem.
-Ühüm.
-Megfoghatom
a hasadat? – kicsit félve tettem fel a kérdést.
-Persze.
-Gabriella
szemszöge-
Nathan
megkérdezte, hogy megfoghatja e a hasamat, amire én igent mondtam. Levettem a
pulcsimat, majd lefeküdtem az ágyra és a pólómat feljebb hajtottam. Láttam
Nathan arcán, hogy nem tudja, hogy, hogyan közeledjen felém, így csak ült az
ágyszélén és felsőtestével fordult felém. Majd rátette a kezét a hasamra, majd
a kezemet rátettem az övére.
-Nathan, nem
harapok, nyugodtan közelebb jöhetsz – és ebben a pillanatban már ott feküdt
féloldalasan mellettem, kezét még mindig a hasamon tartva.
-Gabi!
-Igen?
-Szeretném,
ha itt maradnál nálunk, hogyha bármi van, tudjunk segíteni.
-Nathan,
szerintem ez nem jó ötlet.
-Kérlek. Nyugodtabb lennék, ha itt maradnál.
-Legyen –
mentem bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése