1x15 Zongorázás

-Állatkertben-

Egy nagy asztalnál ülünk az állatkertben a fiúkkal és fagyizunk, mikor oda jön egy meleg srác. Szinte már égett…

-Jajjj, ez nem lehet igaz. Ti vagytok a wanted srácok. Ohh, alig hiszem el, hogy találkoztunk!!! Élőben még helyesebbek vagytok. Jaj, nekem mindjárt elolvadok tőletek.

Hát a fiúk arcát látni kellett volna!! Szavakkal nem is tudom magam kifejezni, de smiley-kal talán igen.

Fiúk arca: O.O

Az én arcom: xD

-Oh csajszikám – szólt felém a srác – lefényképeznél velük?

-Persze, mért is ne?! – nyújtotta a telefonját – tessék – adtam vissza neki – amúgy cuki a nacid.

-Oh köszönöm. Nekem meg a cipőd – mutatott a cipőmre – olyan csilli-villa. Cukisi muksi.

-Oh, köszi.

-Hol vetted?

-A Balter boltban vagy egy kis üzlet, Boston a neve, na ott.

-Majd benézek oda. Na, puszika srácok. :***

-Fogadni mernék – néztem a fiúk felé – hogy ilyen se történt veletek.

-Tök jó bejövők a buziknak is – mondta szarkasztikusan Tom.

-Nekem kell egy sört – állt fel Jay és menni készült a bár felé.

-Azt hozhatsz nekem is – kiabálta utána Max.

-Hát.. Én szóhoz se jutok – Siva.

-Hahaha – kuncogtam.

Hát kb. ennyi volt az állatkerti kalandunk. A srácok haza vittek és út közben megbeszéltük, hogy holnap délelőtt 9-re átmegyek hozzájuk és valamit alkotunk.

Lefekvés előtt felnéztem twitterre.

JayTheWanted: @GabriellaS olyan csilli-villi cuksi cipőd van xD

GabriellaS: @JayTheWanted jaj, köszönöm. Mondták már, hogy jó gatyád van??? :D

JayTheWanted: @GabriellaS még nem, de jól esett, köszi. De hallod, mond már el, hogy hol vetted a cipődet??? ^.^

GabriellaS: Boston boltban, elmehetnék oda együtt shoppingolni :))))

JayTheWanted: @GabriellaS oookééé!!!

NathanTheWanted: @JayTheWanted @GabriellaS apuci, anyuci ugye engem is elvisztek??? Jó kis fiú voltam egész nap. ^.^

GabriellaS: @NathanTheWanted: hát persze kicsikém :*** de most jó éjszakát..

*Másnap, 9:00, wanted ház*

-Jó reggelt – fogadott egy csókkal Nathan.

-Neked is! Most kelltél?

-10 perce kb.

-Többiek?

-Még alszanak…

-Gondoltam…

-Nathan szemszöge-

Pontban 9 órakor ajtót nyitottam az én kis angyalkámnak. Gondoltam csókkal fogadom… Bíztam benne, hogy nem fog meglepődni és visszacsókol. És nem lepődött meg. Szinte már természetesnek tűnt.

Bementünk a zene szobába, ahol leültem a zongorám elé, Gabi pedig a zongora mellett lévő fotelbe.

-Na, akkor mivel kezdjük?

-Mondjuk azzal, hogy zongorázhatnál nekem valamit, úgy se hallottalak még élőben játszani – mondta szédítő mosolyával.

-Hogy tudnék neked nemet mondani…

Elkezdtem játszani az új dalunkat, a we own the tonight-od.

Elkezdtem lenyomogatni a billentyűket és csak dúdolásra lettem figyelmes. Gabi dúdolta hozzá a szöveget.. Énekes nő és nem énekel… Na jó, ezt én is mondhatom magamra, mert én se énekeltem a szöveget… Amikor abba hagytam, Gabi mellém ült és egy puszit nyomott az arcomra.

-Ezt miért kaptam?

-Mert ügyes voltál – és még egy puszit kaptam a jobb arcomra.

Ültünk egymás mellett némán és csak a zongora billentyűit néztük. Gabi rátette az ujjait a billentyűkre, de még nem nyomta le. Úgy tűnt, mintha szeretne zongorázni, de nem tud.

-Segítsek? – kérdeztem, mire egy boci szemű, mosolygós tekintet kaptam..

Hátulról átkaroltam, majd az ujjaimra tette az ujját. Elkezdtük játszani Bruno Marstól a Just the way you are-t. 

-Megpróbálhatom egyedül? – kérdezte kislányos hangon.

-Persze – válaszoltam és elvettem az ujjaimat.

Bal kezemet térdemre tettem, a jobb kezem pedig a Gabi derekán volt és néztem, hogy az ujjait melyik billentyűre teszi. Hát nem arra tette, amelyikre kellett volna, de inkább nem szóltam. Lenyomott pár billentyűt és elkezdett énekelni. Hát én csak néztem. Tud zongorázni?? Mindegy. Végig hallgattam a dalt.

-Nem is mondtad, hogy tudsz zongorázni.

-Nem kérdezted – fordult felém és kaptam egy csókot.

-Jó reggelt gyerekek – jött Jay – upsz, bocsi nem láttam semmi – takarta el a szemét – csak annyit akartam kérdezni, hogy elkezdjük e a dalt, vagy mi lesz, de ahogy látom, ti már belefogtatok.

-Jay – kezdte el mondanivalót Gabi – vedd el a kezed. És mi csak bejárattuk az ujjainkat.

-Aha, szóval Nathan már készül az estére, hogy bejáratja az ujjait – perverz disznó.

-Jay – mondtam egy kicsi hangosan.

-Jól van, jól van, megyek már…. – és ezzel el is ment.

-Mit szólnál hozzá – fordultam Gabi felé – ha este elmennénk cukrászdába?

-Jól hangzik – egyezett bele.

 

1x14 Amikor a titok kiderül

-Augusztus 22. 09:00, L.A. táncpróba-

*Gabriella szemszöge*

-Figyelj Gabi, gyere erre a címre – nyomott Molly a kezembe egy cetlit – 11-re. Megbeszélés lesz.

-Oké, de nem itt van az irodád – értetlenkedtem, mert mindig Molly irodájában tartjuk a megbeszéléseket, most meg máshol.

-Ez most hosszú és bonyolult, gyere és kész, de most sietek, szóval puszi és megyek.

-Szia neked is – és ezzel kirohant a táncteremből.

Na, akkor a mai tánc, gyakorlásból fog állni. Meg van a koreográfia, már csak jól be kell gyakorolni, hogy megnyerjük a táncversenyt. 

http://www.youtube.com/watch?v=6w-2X7_wG7I 

*10:15*

Elköszöntem a táncosoktól, akik egyben a barátim is. Több éve, hogy együtt táncolunk és jó sok versenyt nyertünk meg. A koncerteken is velük táncolok. Nélkülük az életem…nem is tudom milyen lenne, hisz ők a családom!!! Képletesen értve.

Beugrottam a piros kis kocsikámba és haza mentem átöltözni. 

 

*11:05*

Uhh elkéstem! Nem meglepő…és még azt az irodát is meg kellett találnom.

Áhh, meg van! 28-as szoba. Kopogtam, majd amikor hallottam, hogy behívtak beléptem az irodába.

Megláttam Mollyt.

-Bocs a kééé-sééséért – dadogtam, mert nem csak Molly volt az irodában.

-Szia neked is – köszöntött Max, aki tetőtől, talpig végig mért. 

-Sziasztok! – igen, a wanted srácok, hogy mindig összefutok velük.

-Gyere ülj le – tessékelt beljebb Molly – mindjárt itt lesz Scooter is – Scooter? Na, jó mi folyik itt?

-Sziasztok fiú és lányok – jött be pár perccel később Scooter – örvendek Mrs. Swan.

-Szia – fogtunk kezet – de maradjunk csak a Gabinál – kacsintottam rá, mire ő, beleegyezett.

-Gondolom már kíváncsiak vagytok – kezdte el a mondani valóját Scooter – hogy mért vagytok itt.

-Te tudsz valamit? – kérdeztem suttogva a mellettem ülő Sivatól, ő csak bólogatott, hogy nem.

-Na, arra gondoltunk Mollyval, mivel, hogy ismeritek egymást nagyjából, és nektek srácok és neked is Gabi rátok fér egy új dal, azt találtuk ki, hogy dolgozhatnátok együtt. Mit szóltok?

-Szóval írnunk kell egy dalt? – ez egy nagyon jó kérdés Tom.

-Írhattok is, feldolgozhattok is. De persze, az írás egy fokkal jobb lenne – mondta Molly.

-Na akkor ki van benne? – kérdezte Scott.

-Én – Nath.

-Én is – Jay.

-Mi is – Siva, Tom, Max.

-Gabi? – kérdezte nagy bocsi szemekkel Molly?

-Van más választásom – vigyorodtam el.

-Nincs – kött az egyhangú válasz.

-Akkor benne vagyok – adtam be a derekamat.

-Tökéletes. Mivel, hogy forgatjuk a TheWantedLife-ot és azt nem szeretnénk megszakítani, így te is benne lesz a sorozatba, ha a srácoknak nem gond – magyarázta nekem Scooter. Hogy én a WantedLife-ba?? Pf…

-Nekem jó, úgy is már tisztára olyan vagy nekem, mintha a hugócskám lennél – ohhh, Jay milyen aranyos vagy!

-Na angyalkám, mit szólsz hozzá? Te és mi.. a wanted házba.. kamerák.. stb… - Nathan, mért nem tudok neked ellenállni??

-Ez szép meg jó, de a rajongók mit fognak hozzá szólni?

-Majd elmagyarázzuk nekik, hogy azért vagy benne, mert együtt dolgozunk és fogadják vagy ne nézzék a műsort.

-Jó, legyen!

-Szuper! – csapta össze a tenyerét Scooter.

-Akkor egy kis csapat építő tréning! – Jaj, Molly mire készülsz? – Ma délután elmentek az állatkertbe ti 6-an és jobban összeszoktok. Ki van benne?? Mindenki? Helyes!

*Délután 15:00 állatkert*

Szerencsére az állatkertben nem voltak sokan, szinte csak mi voltunk, meg néhány bácsi/néni akik az unokáikkal nézték meg az állatokat. Jó idő volt, ezért egy kis gatyát,alája fekete harisnyát, fehér pólót, rózsaszín-szürke pulcsit és egy SWAGfeliratú fullcapet vettem fel. Igen fullcap, kb én is annyira fullcap őrűltvagyok, mint Nathan. Legalább ebben is hasonlítunk.

-Nézzük meg a gyíkokat lécci, lécci, lécci – ugrandozott fel-alá Jay.

-Olyan vagy, mint egy óvódás!!! – mondtam neki – Na akkor indulj meg aztán nézd a gyíkjaidat..

-Nem kellett volna ahhoz állatkertbe jönnünk, hogy gyíkokat nézegessünk – magyarázta Max – a gatyánkban is van egy jó nagy gyík… - hát ekkor mindenkiből ki tört a röhögés, csak belőlem nem. Nem tudtam mit reagálni erre. Ha nekik ez vicces, akkor oké. Én elhallgatom őket… De ekkor eszembe jutott amit az egyik celeb műsorban mondtak neki.

-Nem is mondtad Max, hogy a te gyíkocskád, úgy mozog, mint egy delfin – erre csak néztek egyet, de aztán elröhögték magukat. Maxnek nem esett le, mint mondtam…

-Ezt már valahol hallottam! – gondolkozott – te láttad azt a celeb műsort amikor sorba állítottak minket? – kérdezte kikerekedett szemekkel. http://www.youtube.com/watch?v=1CUDj4P0HZM

-Persze, hogy láttam… Szétröhögtem a fejemet! – mondtam nevetve.

-Na, és Nath – kezdte el Tom – oda ért már a hmhm-öd? Hm???

-Nyugi TomTom… Akinek csak 5-en látták a közepes méretű khm-jét..

-Akadjunk le a témáról – mondta áldurcizva – beszéljünk arról, hogy téged hányan láttak meztelenül..

-Nem tudom.. Nem szoktam számolni….

-Olyan sokan, mi? – húzogatta a szemöldökét Siva.

-Kinek sok, kinek kevés…

-Számoljuk össze! 1 az biztos, mert az én voltam – na bazd meg Max. Erre az egyetlen mondatra mindenki felfigyelt. Kikerekedett szemekkel néztek ránk. Alig tudtak megszólalni…

-Szóval…hát… - kezdtem bele mondani valómba..

-Ti ….. lefeküdtek? – kérdezte kicsit szomorkásan Nathan.

-Nagyon jó srácok, ez nem úgy van, ahogy ti elképzelitek…..-magyarázkodtam..

-Pár évvel ezelőtt megismerkedtünk és hát..öhm… a többit nem szeretném részletezni – mondta el röviden, de tömören Max.

-Háhá, Max és Gabi lefeküdtek – ugrált össze-vissza Tom és közben mondogatta – Max és Gabi, Max és Gabi.

*Nathan szemszöge*

Max és Gabi lefeküdtek. Van közös múltjuk. Úristenem! Tudom milyen Max. Minden csajt meg kap, akit akar, de Gabiról ezt nem gondoltam volna… Legalább előbb kiderült, mint később. És, hogyha szerelmesek voltak?? És, hogyha a Gabi azért nem fog összejönni velem, mert Max a haverom és valami női logika árán akadályozza ez a kapcsolatunkat?? Nathan, ne is gondolj ilyenekre! Már csókolóztatok, randin is voltatok, ha eddig nem volt semmi Maxes ügy, akkor talán ezek után se lesz.

*Max szemszöge*

Leültünk a fiúkkal pihenni és inni egyet. Gabitól bocsánatot kértem, hogy csak így kiszaladt a számon a titkunk. Azt mondta, hogy ’nem gond, legalább tudják’. Amíg mi az italunkat ittuk, addig Gabi lement az akváriumhoz megnézni a halakat.

-Figyelj Nathan – szólaltam meg – sajnálom, csak tudod.. hát megtörtént…

-Semmi baj, csak kicsit szar érzés volt, de legalább ami történt köztetek, az a múltban történt és nem mostanság.

-Na akkor menj a Gabi után – szólt Tom – és csinálj olyat vele, amit én szoktam Kelseyvel. Grrr.

-Perverz állat vagy! De tényleg beszélnem kell vele…-és ezzel Nath elment.

 *Nathan szemszöge*

-Nathan – szólított meg az én kis angyalkám.

-Gabi – mentem hozzá közelebb, mire ő az akvárium ablaknak támaszkodott a hátával. A kezeimet a feje mellé tettem. Olyan közel voltunk, hogy testünk összeért.

-Tudom, hogy te is szeretnéd – néztem két szép kék szemébe.

-Nathan – mondta ki a nevemet.

-Csak rajtad áll minden –megfogtam a derekát, mire ő a tarkómat. Pár mm-re volt az ajkuk, de nem csókoltam meg, akár mennyire is szerettem volna.

-Ne kínozz – hallottam hangján a vágyat.

-Nem csókollak meg, amíg te nem kéred!

-Nathan.

-Igen?

-CSÓKOLJ MEG! – és akkor megtörtént az az eszméletlenül jó csók. Annyira beindított, hogy azon voltam, hogy megszabadítottam az összes ruhájától és a magamévá teszem…De volt egy kis bibi. Bárki megláthat minket és nem biztos, hogy itt kellene először csinálnunk….